Szirmainé dr. Kövessi Erzsébet az elmúlt
évtizedek közművelődésének jelentős személyisége, a Budapesti Művelődési
Központnak megalakulása óta munkatársa, kiváló pedagógus és népművelő,
iskolánk alapító igazgatója volt.
Rosszindulatú jóslatként fogadták jelzéseit a 80-as évek második
felében: a képzetlen, s így munkához nem jutó, fiatal generáció ön – és
közveszélyes társadalmi jelenség lesz. Kövessi Erzsébet a közoktatásnak
túlságosan is népművelő, a népművelésnek pedig túl pedagógus lelkületű
ember volt. Pedig jóslatát a számokra alapozta: az 1980 – as évek végén
kevesebb középiskolai férőhely volt Budapesten és országszerte, mint a
tanköteles tanulók száma.
1990 – ben a demográfiai hullám csúcsán kialakult oktatási krízis
idején hozta létre iskolánkat Szirmainé Kövessi Erzsébet a 14-20 – éves
fiatalok továbbtanulási és pályakezdési gondjainak enyhítésére. Az
iskolának a Budapesti Művelődési Otthon adott helyet. Két legfontosabb
célkitűzése a magyar kézműves hagyományok ápolása és a halmozottan
hátrányos helyzetű fiatalok szocializációjának segítése volt. Az
„újfajta kezdeményezés”, vagyis iskolánk az első évben 120 fővel indult,
de nagyon hamar kinőtte a létrehozó művelődési ház kereteit. A működés
során egyre szaporodtak a belső konfliktusok, a Fővárosi Kulturális
Bizottság 1993 májusában úgy döntött, hogy a művelődési háznak és az
iskolának szét kell válnia. És Szirmainé dr. Kövessi Erzsébet konokul
pályázott, tervezett, kijárt, eljárt, bejárt, tárgyalt, kilincselt.
Szövetségeseket keresett, a barátokból munkatársat, a munkatársból
barátot, főnökből kollégát formált. Felállt, újrakezdte, folytatta. Nem
adott esélyt a kudarcnak. Hangoztatja korszakalkotó felismerését: a népi
kézművesség tudásával kínálta meg a kallódásra ítélt fiatalokat, hogy
az érték és a piacképes tudás adjon nekik ESÉLY – t. Ezt követte egy
másik gondolata: önálló alapítványi iskola kell.
1992 nyarán megalakult a Pályakezdő Fiatalok Esély Alapítványa,
melynek célja az iskola rászoruló gyerekeinek segítése. S végül 1995.
október végén megszületett a Fővárosi Közgyűlés döntése: 1996. január 1 –
től iskolánk önálló oktatási intézmény, fenntartója a Pályakezdő
Fiatalok Esély Alapítványa. Az 1995/96 – os tanévet már a jelenlegi
épületben kezdhették meg iskolánk akkori tanárai és tanulói.
Ebben a lendületesen fejlődő szakaszban érte az iskolát az
igazgatónő, dr. Kövessi Erzsébet hirtelen halála, aki ennek az iskolának
motorja, lelke, a megalakulás és a fennmaradás kiharcolója volt. Olyan
ember, aki az iskola nagy gondjait, problémáit szívós kitartással úgy
tudta megoldani, hogy közben maximális figyelmet, szeretetet tudott
nyújtani minden egyes gyereknek és a tantestület minden tagjának.
Tervekkel, beteljesületlen vágyakkal hagyott itt minket. A halál nem
adott esélyt, hogy megpihenve, nyugodtan tekintsen rá művére.
